2005 március 21, hétfõ - 2. nap

KARMIELI BARANGOLÁS

Karmiel Galilea közepén fekszik. Új, nagyon szép település, lakosainak száma jelenleg 50 ezer körül van. Dombokra épül, hegyek veszik körül, és dinamikusan növekvõ lakosszáma ellenére nem tűnik zsúfoltnak, rengeteg a fa, virág, tér, park. Szüleim hét évvel ezelõtt itt kaptak lakást az egyik akkor épült lakótelepen, most egy másikban laknak, ennek jóval olcsóbb a lakbére. Nagyon sokan laknak itt Oroszországból, mindenhol orosz beszédet hallani, de nem ritka a magyar beszéd sem. Ha magyarul hallunk valakit beszélni, nem érdemes odamenni (tisztelet a kivételnek), mert nagyon zárkózott nép vagyunk az itt születettekhez képest. Emellett szüleim lépcsõházában lakik pl. 4-5 argentin család, és mindenféle egyéb náció is megtalálható. Ez egyébként egész Izraelre jellemzõ, óriási a sokszinűség (fekete/fehér/tarka - bocsánat, világos barna), átlagos vallásos kipával, mélyen vallásos hímzett kipával, extra szakállas ortodox feketében, vallástalan, moszlim arab, keresztyén arab, drúz, beduin, palesztin, katolikus apáca, mindenféle turista, és egy külön faj: az itt élõ frankok.

Apuval mentünk el a piacra, büszke voltam rá, hogy felismerek szinte minden gyümölcsöt és zöldséget, alig 4-5 féle dolog volt, ami újnak számított. Bezzeg, ha õsszel jöttünk volna... Anyu késõbb érkezett, együtt mentünk tovább, és óriási lelkesedéssel kezdte el bemutatni Karmielt. Jellemzõ sztori: Anyu felugrott egy idõs nénihez, mi közben Andival fotózgattunk (Apu már hazament). Erra jött egy hölgy, megszólított minket ivritül. Mire Andi: "Áj dont szpik hibrjú". Mivel õ meg angolul nem tudott, így békén hagytuk egymást, de ott maradt (talán buszra várt). Aztán felbukkant Anyu: "Szervusz Zsuzsa, mi újság? Régen találkoztunk..."

Gyalogoltunk, buszoztunk, és bejártunk 4-5 lakótelepet. Mindegyik teljesen más, az elkészült képek nem igazán tudják ezt érzékeltetni, és azokból is alig raktam ide fel. Délután Petivel nagyfiát, Rúbent vittük el festeni, s közben megnéztük a korábban látogatásból kihagyott legújabb/legnagyobb lakótelepet. Este otthon felraktam a hozott winchesteremet a számítógépre, néhány weblapozáshoz, fotókezeléshez szükséges dolgot telepítettem, benéztem a fórumba, aztán ágyba zuhantam. Többet kellet volna még otthon, elindulás elõtt pihenni...

Magyarul beszélõ idõsek a karmieli piacon | drúz kereskedõ | a képen a lényeg az árvácskák | Anyu kedvenc sikátora.

Ruben iskolája, jobboldalt az egyik festményével | ez talán valami virág | lassan halad a házam építése :-) | lépcsõsor.

Városháza | érdekes "lábas" ház a Rabin lakótelepen | alulról így néz ki | fentrõl ezt láttuk, Karmiel közepe felülrõl.

Közben Rúben a lábasházban festeni készül | egyik alkotása | ez van az út baloldalán | és közvetlenül vele szemben a jobb oldalon.

Elöl Petiék a kocsiban | hátul a Karmielben megszokott kõburkolatú házak egyike | s végül "haza", az ötödikre (alul Andiék).

2005 március 25-26, péntek és szombat - 6-7. nap

Illusztrációk a mindenhol megtalálható "szoborcsoportokra", és a purimi maskarákra.

Kilátás a szoba és a szalon ablakból, vallásos gyerekek játék közben, és a Karmiel melletti "falu".

Karmieli lakások, és sziklamászás közben az egyik Karmiel melletti hegyen.

Sziklák a lábunk alatt, és mélyebben is, a távolban Karmiel, aztán besötétedett.